Rizottó klasszikus

Felmelegítjük a bort. Egy másik lábasban, felforraljuk az alaplevest (ez maradjon forró, de ne forrjon a következő 20 perc alatt). Olajban, vagy vajban megdinszteljük a hagymát (hagyományosan aranysárgára pirítják a hagymát, majd kiveszik a zsiradékból). Hozzáadjuk a rizst és néhány percig, folyamatos kevergetés közben, üvegesre pirítjuk (a hagyományos recept alapján visszatesszük a pirított hagymát). Ráöntjük a bort és hagyjuk elpárologni. Merőkanállal adunk a rizshez annyi levest, hogy éppen ellepje. Alacsony hőfokon, falapáttal keverjük, amíg a leves felszívódik (azaz a rizs besűrűsödik). Ismételten felöntjük levessel, majd óvatosan kevergetjük. Ezt 15-17 percig folytatjuk. (Tipp: hallgassunk közben kedvenc slágereket az idő hipp-hopp elrepül.) Sok modern recept már nem követeli a leves szakaszos hozzáadását és a folytonos kevergetést (olasz séfek szerint azonban csakis az állandó kevergetés által oldódik ki a keményítő folyamatosan, amitől a rizottó krémessé válik, de belül al dente marad). Megkóstoljuk. Ha „harapós” és az állaga bársonyosan krémes, akkor jó. Levesszük a tűzhelyről, belekeverjük gyorsan és erőteljesen a vajat és a parmesan sajtot. Fűszerezzük ha szükséges (bár az alapleves biztosít elég sót). Ezt hívják mantecatura–nak olaszul. 2-3 percig pihentetjük, fedő alatt a lábasban, majd egyből tálaljuk.

2 kanál extra szűz olívaolaj

5 dkg vaj

10 dkg parmezán

1 fej vöröshagyma

2 dl száraz fehérbor

1 l húsleves alaplé

30 dkg rizs